Előző nap nagyon megijedtünk, az ijedtség talán nem is fejezi ki pontosan, mit érzetünk, pánikban voltunk, az a helyesebb szó az állapotunkra. Péntekre viharfelhők jöttek, jól ismerjük az őszi lehűlés természetét, tegnap még huszonöt fok árnyékban, holnap tíz fok szélvédett helyen, aggasztó változás, különösen, ha szabadtéri fesztivált rendez az ember. Soha, egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy az ítéletidő másnapján, ilyen remek napunk lesz.
Pénteken készültek el a sütemények, citromos, mákos, céklás, tökös, répás, cukkinis, káposztás, összesen ezerkétszáz szelet.
Nagyvárosi Jószomszédok Harmadik Töklámpa-fesztiválja, 2011. október 8. délután 5 óra. Fotó: Lakatos Péter - MTI
Szombaton építettük fel a fesztivált és díszleteit. Rengetegen segítettek nekünk, nevüket a cikk végén sorolom fel, ők voltak a szponzoraink, nélkülük ez a rendezvény nem jöhetett volna létre. Összesen negyven asztalnál vájhattak a látogatók, egyszerre háromszáz férőhely állt rendelkezésükre, de hat óra körül már újabb asztalok beállítása vált szükségessé, vendégeink három óra hosszára, teljes egészében birtokba vették a Napfény teret.
A díszletekben a termények szépsége, az urbánus polgári élet és a vidék gazdagsága tükröződött, legalábbis mi így értettük a búzakalászokból, gyertyatartókból, tökbábukból, óriás tökből, gyöngyökből, szalmabálákból, fazekas műtárgyakból összeállított installációkat.
"Amikor megkaptuk a fesztivál területfoglalási engedélyét, megpróbáltam elvitetni a szelektív kukákat innen, vagy legalább kitakaríttatni a környéküket, de az Fkf, Kfki vagy FBI már nem emlékszem, nem nagyon lelkesedett. Arra gondoltam, talán én odébb tolhatnám a tárolókat, de megmozdítani sem tudtam egyiket sem, közben a vicc motoszkált a fejemben: hol alszik egy másfél tonnás gorilla? Ahol akar. Mit csináljak, mit csináljak? Ekkor a festészet tanárom tanácsa jutott eszembe, ami körülbelül úgy szól, hogy ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor csinálj belőle kiállítást.” Itt vannak ezek a derék szelektív kukák. Védik a bolygót, vagy valami hasonlót csinálnak. Zajosak, piszkosak, fáradtak, ramatyul néznek ki. Mint egy csapatáról leszakadt, elgyötört katonai alakulat, akiket a környékbeliek nem mernek nem szeretni. A kukáknak sem lehet könnyű. Szöveg és grafika: Keresztesi Barbara"
A terep egyetlen szépséghibájából, a szelektív tárolókból kiállítás lett, ez a kissé viharvert rohamosztag vigyázott bennünket, míg a tököket vájtuk.
Délután öt órakor nyitott a rendezvény, és már az első órában közel kétszáz tök talált gazdára. A fesztiválozók között voltak olyanok, akik profi vágókészlettel érkeztek, láttunk fúrót, és esküszöm egy szablyát is valaki kezében. A szakápoló - aki hivatalból látogatott a rendezvényre -, ugyancsak megilletődött a hír hallatán: „- A helyszínen ma közel kétezren vonulnak át, s a tömegben nagyjából három-ötszáz ember kezében lesz szúró vagy vágó szerszám.” Természetesen sem elsősegély ládára, sem semmilyen más orvosi műszerre nem volt szükség, minden résztvevő nagyszerűen bánt a késekkel, fűrészekkel, kanalakkal és egymással is.
A fesztiválon huszonkét sablon közül lehetett választani, de sokan voltak olyanok is, akik szobrásztehetségüket és fantáziájukat egyéni alkotásokba öntötték. Megszületett Drakula a nagyfülű, a macska, a farmer, a torony, a disznó és az országos sajtó figyelmét is felkeltő, tökbe vésett országház.
A lámpagyújtásnál már hűvös volt, mégis nagyon sokan maradtak a helyszínen, hogy alkotásaikat mások alkotásai mellé tegyék, és velük együtt fényképezkedjenek.
Legvégül elástunk egy időkapszulát a kertben. Ami megszólalásig hasonlított egy piros zsírosbödönre. A lakótelepen élők jövőről szőtt elképzeléseit, rajzolt és írott vágyait rejtettük belé, és egy macskát ültettünk rá, hogy a terveket három éven át felvigyázza. A kapszulát a 2014-es töklámpa-fesztiválon emeljük majd ki, és meglátjuk, mi valósult meg az idén, 2011 őszén nyugalomba helyezett gondolatokból.
A Nagyvárosi Jószomszédok harmadik Töklámpa-fesztiválját, jövő októberben a negyedik követi a sorban. Mi, ezen a mostanin nagyon jól érzetük magunkat és reméljük, mindenki más is kellemesen töltötte idejét nálunk. Következő rendezvényünk a főtéren, Luca napjáig felépített, száz házból álló mézeskalácsfalu lesz, amire alkotói vagy nézelődői minőségben mindenkit elvárunk. A program részleteiről hamarosan beszámolunk a Napfény Poszt újságban.
Addig is mindenkit üdvözöl:
Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
________________________________________
A produkciót a Keresztesi Produkciós Csoport készítette.
Keresztesi Judit - író, főszerkesztő
Fischer Tamás - producer
Keresztesi Barbara - felelős kiadó.
A rendezvény fő szponzora:
A Napfény Poszt - az első nagyvárosi lakóbarát övezet lapja
Támogatóink:
Székely Tamás és Adrienn - Székely családi gazdaság (Gyöngyös)
Napfény piac, nyitva tartás: minden szerdán és szombaton:
reggel 7 órától délig a Napfény utca 6. szám melletti parkoló öbölben.
Keresztesi Sándor,
Laczkó Lóránt,
Schiller Istvánné,
Cseh Antal és Zsuzsa.
Segítőink és támogatóink voltak:
Siposné Marika,
Cseh Ilona - Ici gyöngy alkotások,
Szavcseffné Török Kati - díszlet,
Árgyelán Gyuri,
Prádelné Magda,
Géczi Debóra,
Nagyné Mimi,
Gellért Kati,
Schinzel Helga.
A helyszínen segítőink voltak:
Lakos Zsani,
Gerő Orsi,
László Zsolt,
Lantai Dávid,
Földvári Zsolt,
Földvári Panna,
Földvári Zsuzsi,
Csüllög Móni,
Szilágyi Gergő.
A fotókat készítették:
Maróti Éva,
Scsibrán Reni, Tóth Ricsi,
Lakatos Péter - MTI.
Három évvel ez előtt, szigorúan kísérleti céllal, a családommal vásároltunk hat darab sütőtököt a Tescoban. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha lámpásokat vájunk belőlük, és kitesszük őket az út szélére, a lakótelepen átszáguldó autókat lelassítja-e a kivilágított tökök látványára? A kísérlet túl jól sikerült, akadt olyan sofőr, amelyik fékezett és visszatolatott az úttesten a lámpalerakathoz, majd az út közepén parkolva nézegette a tökfejeket. 
A helyszínt éjjel-nappal figyeltette, és hogy az őrök a legapróbb mozgást is észlelhessék, éjszakára minden irányból töklámpásokkal világíttatta be Salamon lakhelyét.
